Szabadúszó újságírók cikkeinek internetes felhasználása

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban Szjt.) szerint a mű bármely - anyagi vagy nem anyagi formában történő - felhasználásának joga, és minden egyes felhasználás engedélyezése a szerző kizárólagos joga (Szjt. 16.§). A kiadóval munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban nem álló - "szabadúszó" - újságíró által írt szerzői jogvédelem alá eső cikk, publicisztika közléséhez a fentiek alapján a kiadó köteles felhasználási szerződés útján engedélyt kérni a szerzőtől.

Folyóiratban vagy napilapban megjelenő mű esetén e szerződést nem kötelező írásban megkötni, de a bírói gyakorlat szerint folyóiratban közölt mű esetén is feltétele a felhasználásnak a felek közt - legalább szóban - létrejött, egyező akaraton alapuló szerződés léte (BH 1992/525.). Mindezek ellenére - a szerzői jogdíj közterheire figyelemmel, illetve az utólagos jogviták megelőzése érdekében - célszerű ilyen esetekben is az összes lényeges kérdést rendező írásos felhasználási szerződést kötni. A hagyományos (offline) kiadásra szóló szerződés csak az alábbiak szerinti külön kikötés alapján jogosítja fel a kiadót a mű internetes közzétételére.

A publicisztika interneten történő megjelentetéséhez a kiadónak kifejezett engedélyt kell szereznie a szerzőtől egyrészt a mű számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra történő többszörözésére (Szjt. 47. § (2) bek.), másrészt a mű interneten történő nyilvánossághoz közvetítésére* (Szjt. 26. § (8) bek.). Amennyiben a cikk, publicisztika egy, a hagyományos (offline) folyóirathoz hasonlítható online periodika keretében jelenik meg, álláspontunk szerint nem kizárt olyan jogértelmezés, mely szerint analógia alapján ez esetben sem kötelező feltétlenül írásba foglalni a szerződést.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy szóban viszont köteles a kiadó ilyen esetben is megállapodni a közlés feltételeiről a szerzővel, s e megállapodás létét és részleteit a mű felhasználása után bekövetkező jogvita esetén a kiadónak bizonyítania kell. [Megjegyezzük, hogy a Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) módosított 38. § (2) bekezdése** alapján - a távgépírón történő üzenetváltás analógiájára - valószínűnek tartjuk, hogy a bírói gyakorlatban az interaktív elektronikus kommunikáció - pl. visszaigazolt e-mailváltás - útján létrejött megállapodás is minősülhet írásban létrejött szerződésnek.]

Artisjus Jogi Főosztály

2001. november

______

* Nem színpadra szánt szépirodalmi művek esetében ez utóbbi engedélyt az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület útján lehet megszerezni.

** Ptké. 38.§ (2) "Ha jogszabály a szerződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváltás és a távgépírón történt üzenetváltás, továbbá a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás - így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat - útján létrejött megegyezést."